Az emberek nagyon nagy többsége elfelejt valami nagyon fontosat, mégpedig azt, hogy a tanulás képességén keresztül juthat ahhoz a tudáshoz, ami aztán könnyebbé és szebbé teheti az életét. Szeretnének változtatni az életükön, sőt más életén is, de a változáshoz, új és használható információkra van szükség. A régi tanult dolgok alapján, olyan életet élnek, mint ahová most is lejutottak. Elvárásaik vannak és a megérdemelt „értékes ember” életére vágynak, de megtagadják az újat, pont azért mert az újban még nem annyira jártasak, hogy megkapják az elismerést azonnal általuk.

Egy ördögi körbe kerültek, mert rövidtávon szinte fájdalmat éreznek ha valamit el kell sajátítani, pedig tudják, hogy megtérül az információba vetett energiájuk. Tanulás közben, egy olyan személyiséget vállalnak fel aki még nem tudja, tehát tanulja valaki olyantól, aki már annyira tudja, hogy tanítja. Ott ahol megjelenik az alá és felé rendelt szerep, ott több figyelmet kap az emberi játszmák fontossága, mint az ebből nyerhető tudás. Hányszor hallom, hogy „a tanár hülye, az iskolával van baj, nem lehet használni az életben, fölösleges információ”A lényeg – félelmekből és az egzisztenciák harcából – háttérbe kerül és elveszti a tudás igazi fontosságát.

Tanulás pedig olyan befektetés, aminek a megtérülése tudásban mérhető, mert a tudásból lesznek olyan javak, amikre vágysz, legyen az az érzelmeidhez, kapcsolataidhoz, vagy az anyagiakhoz fűződő. A tudás pedig mint szokás mondani a legértékesebb dolog, minden használati eszköz, a legjelentősebbtől a legjelentéktelenebbikig tudásból ered. Minden amit most is megszokásból használsz, valaki tudásából származik.

A saját tudásod is ugyanilyen nélkülözhetetlen, ezért merj picit „butának” mutatkozni, hogy valaki aki informáltabb, megmutathassa neked a titkait. Ezek a titkok addig titkok, ameddig mint Te okos ember, meg nem ismered azt, „butának” álcázva. Mert ugye az az okos, aki tud, tehát van olyan bátor, hogy tanulhasson és hozzájusson a megfelelő információhoz.

Nem mondok újat, hogy a tudás, tanulással sajátítható el. Azok akik megtorpannak információktól, azok valószínűleg a számonkéréstől félnek a legjobban, illetve attól, hogy butának titulálják őket. Szeretnének tudni, vágynak, éheznek a tudásra, de az a fájdalom, ami a számonkérésből adódik sokkal erősebb, ezért még csak meg sem kockáztatnak semmi olyat, amit nem ismernek eléggé.

A múlt nagyon nagy játékos, néha nagyobb mint mi magunk és alánk tesznek, ha hagyjuk. Cseleznek és érvelnek, szónokolnak, eldöntik hogy mi az amit tudunk és mi az amit megváltoztathatatlanul nem. Pedig a múltban felmutatható képességeink, nem azonosak a mostanival, tehát változtathatóak. Ha a múltra hivatkozol és eldöntöd értesz-e a matekhoz vagy az irodalomhoz, akkor megtagadod a tanulást és a tanulást követő tudást az előítéleteid miatt. Győzött a múlt, Te pedig lemondtál a tudásról.

Pedig mindenre képes vagy, mert egyéniség vagy. Neked is van egy különleges tehetséged, képességed és készséged bármihez. Az elméd nem csak matekra vagy csak irodalomra van kitalálva. Az elméd mindenre nyitott amivel foglalkozol. Bármit képes vagy megtanulni, ha előítéletek nélkül, érdeklődve foglalkozol vele. Ha ragaszkodsz a múltba vetett hitedhez és előítéleteidet, akkor válogasd ki azokat, amik támogatnak és nem hátráltatnak az információ szerzésben, mert az információ bármiről beszerezhető.

Persze ha nincs valamihez kedved, akkor nem szereted a kihívásokat és megint a tuti helyre vágysz, ahol érvényesülni tudsz, megtagadva minden újat, amiről még nem tudsz semmit. A kedv olyanhoz fűződik, ahol sikerélményeid vannak, a kedvtelenség pedig a kudarchoz kötődik és az ismeretlenhez. A kockázat vállalás, pedig olyan területeket ismertet meg veled, amihez a későbbiekben akár kedved is lehet.

A kezdeti fájdalommal járó kedvtelenség kockázata, felülírja és új keretbe foglalja pl. a matekhoz fűződő érzelmeidet és akár megnyithatja a lehetőségét annak is, hogy megtanuld és tudd is, hogy aztán elismerést kaphass.
Mindennek alapja a tanulási folyamatban is az érzelem. Márpedig az a merevség, ami az örökös elismerésre vágyik, nem engedi meg azokat az új területeket, ahol diákként, hozzájuthatsz az új ismeretekhez, mert a diák még nem tud mindent.

A nemtudástól való félelemre alapozni az életünket és abbahagyni a tanulást azért, mert félünk ki mit mond és minek értékel minket, visszakanyarodik a saját értékrendjeinkhez. Mert az a magabiztos ember, aki tudja hogy képes valamit elsajátítani, egy vizsgára elmegy tízszer is, mert lehet, hogy más megkérdőjelezi, de Ő saját magát nem.

Muszáj kitérnem azokra is, akik már egész fiatalon azt az idősek életét élik, akik azt mondják: „elég volt a tanulásból.” illetve azokra az idősekre, akik épp elég öregnek érzik magukat ahhoz, hogy ne tanuljanak semmit. A tanulás nem életkor függő. A tanulás kíváncsiságból ered és az aki nem kíváncsi, az a mindent tudásba burkolódzott bele bután. Tudatlanul mond le minden olyan értékes tudásról, amit másoktól hallhat.

Nincs fölösleges információ! Nincs az a meggyőző érv, ami azt mondja ez „fölösleges”, vagy „minek”. A tudást, tanulással lehet elsajátítani így soha ne hagyd abba. Olvass, járj tanfolyamokra, iskolákba, de mindenekelőtt hallgass meg olyanokat, akik valamilyen területből már nagyon jók. Erre soha nem lehet elég energiát, időt, pénzt költeni. Ez nem áldozat, ez egy befektetés, ami egészen biztos, hogy megtérül többszörösen!