Valami nem enged! Szeretnél kiegyensúlyozott életet élni. Szeretnél sikeres lenni abban, amit nap mint nap csinálsz vagy szeretnél váltani és önmagadat kifejezni a munkádban, hivatásodban.

Vágysz arra, hogy békében, szeretetben élhess a családtagjaiddal, pároddal és mindenfajta kapcsolatodban. És mindig beleütközöl egy üvegfalba, bármennyire is próbálod, bármekkora is a vágyad, nem tudsz átjutni rajta. Már maszatos az üveg, hiába látod, hogy ott van, betörhetetlen és kikerülhetetlennek néz ki. Pedig olyan sok sok embernek sikerül, neked valamiért nem akar összejönni. Kétségbe vagy esve! A sok próbálkozástól kezded elveszíteni a reményt is.

Talán nem a legjobb módszerrel próbálod, egyik sem segít neked. De az is lehet, hogy nem a módszerekben van a hiba, hanem Te kaptál egy nagy pecsétet a homlokodra azzal a címkével, hogy „Örök vesztes”.

Örök kárhozatra ítélt, aki soha nem jut Á-ból B-be. Elkenődtél, közömbös lettél, már semmi nem csigáz fel. Hatalmas szemeid bármit is lát, csak maszatos foltnak észleled és süppedsz bele az önsajnálat kényelmes fotelébe.

Összeraktad, kilogikáztad a megfelelő következtetést. Nálad egyik módszer sem működik! És ennek egy oka lehet csak, annyira különleges vagy, hogy rajtad csak csúszkál, de nem fog a kréta. Te egy igazi fekete bárány vagy, akit a világ kitagadott. A végső következtetésre jutottál: Az egész világ egy nagy átok számodra!

Ha ezt az egész sületlenséget elhiszed, akkor megvan a hiba. A szerencsétlenség pici részét is elhiszed, akkor imádod magad szívatni mások által. Nem az számít, hogy milyen információval tömik a fejed, hanem az, hogy mi marad a kobakodban.

Egy barátom jutott az eszembe, aki azt mondta egyszer nekem, hogy „túl sok szar van a fejében, ki kéne önteni végre, mert nincs hely az értelmes dolgoknak”.

Vannak akik elzárkóznak a világtól, távol tartják magukat azoktól az emberektől, akiktől hallanak magukról valami nem tetszőt. Nem a befelé jövő információ minőségével van baj, hanem azzal, ami bent marad belőle.

Azért, mert elkülönülsz tőlük, nem oldottál meg semmit, csak próbálod butítani magad. Persze, amiről nem tudsz, az nem fáj. A tudásra márpedig szükséged van és a tudást, információkból tudod begyűjteni.

Nem a többiekkel van a baj, hanem azzal, amikor a sok sok butaságot beleragasztod a fejedbe és ráfogod a többiekre. Nem vagy egyedül, mert mindenki, az én agyamban is vannak butaságok. Ha az megnyugtató, legalább van. Néha üríteni kell, ma már képes vagy rá. Volt amikor, főleg gyerekkorodban nem voltál rá képes. Nem tudtad kiválogatni, mi az ami fontos és mi az ami nem fontos, amivel tömnek.

A felnőttek olyanok voltak számodra és számomra is mint az Istenek, tőlük tanultunk, de felmentésül, ők is az „Istenektől” tanultak. Gyerekkorodban még nyitott voltál, szívtad magadba a sok sok tudást, felnőttként pedig eldugulnak a szivacs csatornái a sok sok kakitól.

Elveszíted a tanuláshoz kötött élvezetet és inkább tagadod és utálod. Megértelek maximálisan, az iskolarendszer és a régi tanulási szokások, szinte mindenkiből kiölik a lelkesedést, ha tankönyvet lát. Engem is egy jó nagy stresszes élethelyzet bírt arra rá, hogy az amilyen életet éltem, nem igazán nevezhető életnek.

Van aki annyira belekényelmesedett a „le van szarva” fotelbe, hogy bárki bármit is állít arról, hogy „lehet jobb életet élni, lehet jó életet élni”, azt egy hatalmas mordállyal kergeti ki az életéből, vagy csak azt mondja „majd ha felnőttél és lesz annyi tapasztalatod mint nekem” akkor dumálj.

Vagy csak félrehúzza a száját és elküld a „francba”. Mindezek ellenére, mégis azt mondom, hogy lehet. Lehet, még ebből az idióta fotelból is felállni és kiegyensúlyozott, boldog, sikeres életet élni. Még akkor is, ha ez most olyan sablonosan is hangzik. Bárki képes rá! Te is!

Bátorság! Ezzel a jelenséggel őszintén bánni és felismerni, hogy benne ülsz jelenti azt, hogy elkezdted kiönteni a fejedből a sok kakit. Ezt csak azért állítom, mert ha nem lennél kész arra, hogy ez megváltozzon, nem olvasnál, hallgatnál tőlem semmit. El se jutottál volna eddig a mondandómban!

Ha most kicsit úgy érzed, hogy egy ágytálhoz jobban hasonlít a fejed, akkor ne aggódj. Túl sok benne a kaki. Csak fordítani kell, meg kell találni a fejedben a hasznos dolgokat és visszaáll az agyad eredeti funkciója. Látnod kell az okokat. Tudnod kell, miért jutottunk az ágytálas hasonlathoz. Tele vagy félelemmel és talán a legjobban attól félsz, amit a leginkább szeretnél. Mégpedig a változástól való félelem.

Ha nem így lenne, pik-pak egyik pillanatról a másikra, mindent megváltoztatnál. Tudom, hogy félelmetes az, amiről semmit nem tudsz. Úgy neveltek minket, engem is, hogy törekedjünk a biztonságra. A biztonság pedig szokásokra épül és monotonitásra.

Minden nap ugyanúgy történik, akkor minden évről évre kiszámítható. Semmi spontán, semmi kreativitás, mert akkor az már nem kiszámítható és ott a kockázati tényező, amin elbukhatsz. A félelem, hogy változik valami, sokkal erősebb benned, mint az, hogy valami sokkal szebb és jobb legyen, mint ami ma van. A biztos szar, sokkal jobb, mint a bizonytalan jobb.

Vágysz rá, ugyanakkor be is vagy szarva attól, hogy elbénázod. Igen, az aki elhitted, hogy el van átkozva és kívülálló, az minden reményét elnyomja. Félsz elhagyni a jól megszokott keréknyomokat, inkább fáradhatatlanul körbe körbe, mint egyenesen előre.

Megértem a félelemeidet, mert a nézőpontod egyértelműen azt bizonyítja, hogy a változás, nem biztonságos. Csak a nézőpontod kell megváltoztatni, a céljaiddal kell foglalkozni és elindulni abba az irányba. Változni fog, de ha ezt tudatosan teszed, eltűnnek a kétségeid.

Túl sokat foglalkozol a többiekkel, ezért hibáztatod is őket. Ők a hibásak a Te életedért? Biztos vagy ebben? Igen, gyerekkorodban, mikor kiszolgáltatott voltál, mert az életed múlt a többieken, még lehet, hogy így volt.

Ma már felnőtt vagy! De tényleg felnőttél? Vagy még mindig ragaszkodsz a kiszolgáltatottsághoz? Itt lenne az ideje, felnőtt fejjel gondolkodni. A gyerekek elé teszik az ételt! Valójában semmit nem kell tenniük, mindent készen kapnak, mert jár nekik. A felnőttek kötelessége pedig megteremteni, nem csak a gyerekeknek, hanem maguknak is a betevőt.

Ha gyűlölöd a többieket, újjal mutogatsz rájuk, hogy miattuk olyan az életed, mint amilyen, akkor egy óriásbébi vagy. Fel kell nőnöd és megtalálni a támogatást, az együttműködést, a közelséget. Bármi, amit rossznak hívsz az életedben, valaki miatt megtörtént. Talán tényleg valaki a hibás és el lehet vele számoltatni mindent. De gyakran, sőt a legtöbbször, csak alibi.

A felnőtt szerepből így tudsz visszamászni négykézlábas csecsemővé. Menekülsz a saját felelősséged elöl. Miért ment tönkre a házasságod? Miért rúgtak ki a melódból? Vagy miért fordulnak el tőled a szeretteid? Nem mindegy? De most tényleg.
Azért, mert megvannak ezek a válaszok, semmi sem lesz jobb. Ki a felelős? A büntető rendszer, csak megnyugvást ad, de előrelépést, megoldást nem.

Nem az számít, miért mennek tönkre a dolgaid, hanem az, hogy most, ahol vagy, és egyedül a Te felelősséged, hogy ott is maradsz, vagy lépsz tovább.

A nagy kaki felelős az, ami a panaszkodással és az aggódással hozható kapcsolatba. Az egyik a múltról van rossz véleménnyel, a másik pedig a jövőről. Mind a kettő, lényegében ugyanaz.
Célt téveszt és csak állsz egy helyben, ha folytatod. Egy nap hányszor aggódsz? Egy nap hányszor tapintasz a hibákra és panaszkodsz? Valószínűleg többször csinálod, mint amire emlékszel.

Tudom, tegnap rossz volt az időjárás, holnap meg lehet, hogy rossz lesz. A politikusok mennyi mindent tettek, ami kiborít és idegesít és ki tudja holnap, mekkora őrültséget szavaznak meg a parlamentben. Ezekről hiába beszélsz, nem megoldások, semmivel nem lesz neked jobb, pont arról szól, hogy fixálódik a fejedben és erősödik az átüthetetlen üvegfalad is. Amikor olyan értelmetlennek tűnik minden és unatkozol. Sok ember életkedvét veszik el azok a pillanatok, amikor minden értelmetlennek tűnik.

Van mikor tényleg boldogtalanok vagyunk és kedvetlenek. És igaz, sokszor van meg az öröm és a jókedv és a visszajelzések is azt bizonyítják, hogy értéket tudsz felmutatni, de mégis ott van benned az, hogy mind ez, fölöslegesen történik.

Mulandó és hiábavaló. Persze, hogy nem az. Minden egyes másodperc, ami örömmel tölt el, amikor az eredményeidért teszel és érsz el. Amikor mások életéhez, hozzáteszel valamit, segítesz nekik vagy szolgálod őket. Talán kicsi dolgok és kicsi eredmények, egy szalmaszál a hatalmas halomban, de sok sok ilyen szalmaszál alkotja a nagy dolgokat is.

Ne félj a nagytól! Te is nagy vagy! Nagy dolgokra hivatott. Tudom, hogy tartasz önmagadtól, illetve a fejedben zajló rosszaságtól. Benned van, hogy ártani fogsz magadnak vagy valaki másnak. Másrészről ott van az az oldalad is, amit jónak nevezel, de ez az oldal is adhat félelemre okot. Pedig logikusan nézve, semmi értelme.

Nézzük csak? Merre van az előre? Miért is tartanánk a jótól? Miért is tartasz attól, hogy sikeres és elismert leszel? Tudod miért? Mert felelősséggel jár. Ha egyszer sikerül valami nagyszerűt létrehozni, akkor elvárod magadtól és lehet mások is el fogják várni tőled, hogy megint teljesíts. Ott a kisördög a fejedben és azt fogja mondani, egyszer sikerült… csak véletlen volt. Többször nem fog sikerülni. Vajon miért hagyják abba csúcson?

Vajon az olimpia után, miért az olimpiai arany a végső megmérettetés? Pont ezért, mert senki nem akar visszalépni. Illetve már akkor visszalépsz, amikor még bele sem fogtál.
Korlátozod magad, mert a középszerűségben kisebb az elvárás, se kisebb a jutalom is. Igaz, kevesebbet kell magyarázkodni, de a langyos életben nincsenek eredményes emberek.

Az élet nem óvatos, az életet be kell vállalni és beletenni mindent értékedet, tudásodat, nem csak tegnap, hanem ma és holnap is. Öntsd ki a fejedből a sok sok kakit és kezd el tisztán élni az életedet! Megérdemled, mert tudnod kell, hogy minden, amit élménynek hívsz, amiről élménybeszámolót tudsz tartani öregkorodban az unokáknak, azt megéri.

Ez Épít!

Ez az élet!