Olyan sokan védik magukat, mert azt hiszik, hogy szükség van rá. Én is sokáig abban a hitben éltem, hogy csalódhatok, tönkre mehetek mások miatt. Tudod miért hittem ezt?

Mert mindig a többiekkel foglalkoztam és keveset magammal. Azt szerettem volna, hogy a többiek szeressenek. Fel kellett ébrednem, mert olyan embert, aki védi magát, nem lehet szeretni, mert elzárkózik a szeretettől is. A védelem olyan, mintha egy focicsapatban csak kapusok lennének.

Mindenki a saját kapuja körül legyeskedne, vigyázna, hogy ne lőjön gól a másik csapat. De vajon a saját kapunkból, mennyi esély van gólt lőni? A legjobb védők vagyunk, a legjobb kapussal, de ha nem megyünk át a másik térfelére, szinte esélytelen gólt lőni. Ez az, amikor a legjobb vagy, de mégse, mert valami mégis hiányzik. Hát a sikerélmény, mert gól nélkül, nem győzhetsz.

Ne védd meg magad, illetve azt mondom, ne csak a saját térfeleden éld az életedet, hanem merj kapcsolódni a többiekhez is. Megértem, hogy vannak benned kételyek és nem szeretnél csalódni. De a foci meccs is azon múlik, ki rúgja be a gólt. Vannak csalódások, van mikor nem sikerül, de a védekezésben is lesznek hibák, amit a többiek egyből kiszagolnak és kapsz egy csalódást, és be is lőtték a gólt. Ha a legjobb védelmed is van, max döntetlen lehet, ez neked kevés lesz… mert Te is és mindenki más is, eredményeket szeretne. A védelemre felépített életre, senki nem kíváncsi. Nincs gól, nincsenek szurkolók sem.

Az alapvető természetem, amit gyerekkoromban éltem, az mindig is zárkózott volt. Elzárkóztam a többiektől és szinte senkit nem sikerült megismernem, semmilyen tapasztalatom nem volt arról, milyenek a többiek.

Érettségi után, pedig pont az ellenkezőjére váltottam, csak csatáraim voltak, folyamatosan gólt akartam lőni és feltűnési viszketegségem volt, túlnyíltam, ha van ilyen. De szerintem értesz. Ha csak csatáraid vannak, akkor is lehet, folyamatos öngólokat rúgni, mert akkor már mindegy, hogy melyik kapu előtt vagy. Sorozatlövő voltam, de a saját térfelemen.

Tudod, hogyan tudod felismerni, ha túl sok a csatárod? Úgy, hogy mindig az igazadat hajtod és nem figyelsz oda másokra. A hibákat, problémákat könnyű meglátni és könnyű ki is javítani.

Viszont a legnagyobb gubanc, mindig ott van, ahol valamit nagyon igaznak gondolsz. Arra kevésbé figyelsz, mert úgy gondolod, hogy jól gondolod.

Tehát, az életed ha elcsúszik, egyértelműen az igaznak vélt dolgaidnál keresgélj, mert ott valószínű, nem kutakodtál azelőtt. Úgy tudod a legegyszerűbben meglátni ezt, ha azon kapod magad, hogy valamit nagyon erőteljesen magyarázol és nem hallod a másikat. Amikor rá akarod venni a másikat, a saját érveléseddel.

Figyeld meg, ha önmagadban dilemmázol és mérlegelsz. Amikor egyértelműen nem ismered az utat. Látsz magad előtt többet is és jövőbelátóan, meg akarsz bizonyosodni arról, hogy a legjobbat kell kiválasztanod.

Ne mérlegelj 5 percnél többet, mert tudod a megfelelőt csak meg akarod magad győzni, erősíteni a gyengébb utakkal. Biztos láttál már olyan embert, aki bántja a többieket, jól lenyomja a többieket azért, hogy ő kitűnjön.

Neki nem kell felemelkednie, nem kell nagyobbnak lennie… a többiek lesznek kisebbek. Figyelj oda, ha így teszel.

Ha még mindig másokat szeretnél meggyőzni, sokszor csak úgy csinálsz, hogy meghallgatod a másikat… valójában fogalmad sincs miről beszélt a másik.

Arra vársz, hogy helyeseljen neked és megerősítsen abban, hogy jól gondolod. Persze, hogy jól gondolod, de csak akkor, ha nincs szükséged magyarázkodásra, máskülönben csak az igazadat foltozgatod.

A védelem az igazról, a saját igazunkról szól. Az igazság nem fáj, ha meghallod vagy elmondod másnak. Tudod mi fáj? A csomagolás. Az igazságot sokszor, csak úgy csomagolás nélkül adják oda a másiknak.

Egy kicsit kicsavarva, a bort nem palackban és szép masnival adják oda, hanem nyers egyszerűséggel a másik fejére borítják. Persze, hogy fáj. Az igazság viszont egy felvilágosítás, aminek nagyszerű eredményi vannak, ha becsomagolják egy kis kedvességbe. Az igazság jutalom, ha adsz a csomagolásra is.

Az empátia csodákra képes. Ha nem véded magad azzal, hogy támadod a többieket, tehát kapcsolódsz velük és együttműködővé válsz, ők fognak téged felemelni. Akkor oda fognak ők is figyelni rád, nem fogtok mindig egyet érteni, de kedvesen is lehet megbeszélni és érvelni is.

Tehát, ha valamit esetleg változtatni szeretnél, mert esetleg nem tetszik valami az életedben, akkor az igazadon kell változtatni. Tehát valahol ott kell, valami olyan irányba kell megnyílnod, ami ellen eddig tiltakoztál és elzárkóztál. Nem könnyű az ítéleteink fölé kerekedni, de mindenképp látványos lesz. Na ez a változás, akkor radikális lesz.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!

Password Reset
Please enter your e-mail address. You will receive a new password via e-mail.