Még ha be is törik a fejed az igazság miatt, attól a hazugság szép lassan nem csak tönkre tesz, de meg is öl. Én inkább vállalom a kezdeti nehézséget és rendbe teszem az életemet, minthogy hazugságban éljek és teljesen tönkre is tegyem nem csak magamat, hanem a szeretteimet is. Az én igazi életem valahol a korábbi sorokkal indult el. Kegyetlenül és fájdalmasan, össze is tört, de legalább őszintén és nyíltan.

Olyan ritka. Nem megfogható, de kifizethetetlenül drága. Mindenkinél van, de kevesen használják. Mi az? Az őszinteség! Valamiért mintha kihalóban lenne az őszinte ember. Nagyon nagy szükség lenne rájuk, mert ők nyújtják az igazi értékeket. Néhány nevet talán Te is fel tudsz sorolni ha jobban átgondolod és komolyan veszed a kérdést, de jobban belegondolva ők sem lesznek teljesen makulátlanok.

Ha magadat vizsgálod, lehet, hogy az őszinték közé sorolod magad, de biztos, hogy volt már olyan az életed során, hogy hazudtál. Az őszinteség valahol itt kezdődik, amikor tudod, hogy vétkeztél, de beismered önmagadnak. Mert bár szeretjük magunkat az őszinte és jó emberek közé sorolni magunkat, meg is tudjuk ezt magyarázni, bizonyítani is tudjuk, a fejünkben lévő kép, sokkal de sokkal festettebb mint a valóság.

Ez tökéletesen igaz arra is, amikor valaki másról osztod meg a nézeteidet. Nagyon szélsőségesek vagyunk, ha arról van szó, ki milyen. Valaki kap a nektárból, a bizalmadba engeded és van aki hiába nyomja a csengőt, nem engeded be az ajtón esélyt sem adva arra, hogy az elképzeléseidet megcáfolja.

Persze olyan helyzettel is volt már dolgod, amikor naiv bizalommal engedtél be valakit a szívedbe, aztán mindenben csalódtál ami vele kapcsolatos. Pedig annyira nagyszerű volt és bizsergő az első találkozás. Meg sem fordult a fejedben, hogy nem mond igazat. Valamiért a számunkra bizalmat ébresztő emberekről az igazat feltételezzük és a számunkra bizalmatlanságot tükröző emberekről a hazugságot feltételezzük.

Miért tesszük ezt vajon? Nagyon egyszerű a válasz. A túlélés a tét. Azt hiszed talán Te is, hogy hazudnod kell ahhoz, hogy biztonságos maradjon az életed. Félsz beengedni valakit a szívedbe, ezért tesztelsz. Valaki más mutatsz, valaki szimpatikusat, hogy feltételezzék rólad azt, hogy igazat mondasz. Csak azért, mert így hihető leszel. Tudom, hogy nem direkt csinálod. Tudom, hogy túl szeretnéd élni és a legjobban szeretnél szerepelni.

Azt mind a ketten tudjuk, hogy magadat nem feltétlenül találod alkalmasnak, ezért valaki mással kell operálnod, hogy ne derüljön ki rólad semmi. Így biztonságos, illetve azt hiszed, mert így tanultad meg, hogy az maradsz. Ezek a játszmák, elsőre sikeresek és kockázatmentesek, viszont könnyen válhat a saját életed ellenségévé. Egy kaméleont megértek, hogy álcáznia kell magát. Neked viszont nem kell elhitetni másokkal semmit. Nem kell azt mutatnod, hogy hihetetlenül jó és tartalmas az életed. Miért kéne ezt a látszatot fenntartanod?

Valahol megértem, mert szeretnéd a nyugalmat, szeretnéd, hogy szeretve, elismerve legyél, hosszú távon, mindig kiderül, hogy milyen is vagy. Őrültség azt hinni, hogyha másoknak kaméleonkodsz és elhiheted velük, hogy milyen nagyszerű az életed, azzal tényleg azzá is válik az életed.

Az őszinteség ott kezdődik, amikor minden önbántalmazás nélkül, ki tudsz zárni embereket az életedből. Vagy váltasz munkát, csak azért, mert másra van szükséged. Őszinte lehetsz azzal a képpel is, ami azt mutatja neked, nincs lehetőséged váltani, de törekedj arra, hogy megtaláld a lehetőséget, örülj és ne alkudj meg a jelenlegi életeddel. Nem kell megalkudni és semmiről sem kell lemondanod… nem csak a fájdalmaid kérik a bizalmadat, mert azt könnyű elhinni, hanem a sikereid és a változáshoz szükséges lehetőségeid is ugyanerre szomjaznak tőled.

A hazugságra épített játszmák, mindig visszatérnek, mint a bumeráng. Nem biztos, hogy azonnal, de egészen biztos, hogy idővel meglesz a jussa. Hiába gondolod azt, hogy egy pici hazugsággal nem árthatsz a munkahelyeden, egy elhallgatott ténnyel nem teszed tönkre a kapcsolatodat, egy őszintétlen megnyilvánulással önmagad felé nem töröd össze a saját életedet.

Ezek szép lassan, az alapoktól repesztik meg a szépen és stabilan felépített falakat. Tudom, az igazság sokszor konfliktussal jár, de ha udvariasan azt állítod, amit elvárnak tőled és nem állsz ki a saját érdekeid, megérzéseid mellett, a hazug életed hosszútávon megbosszulja magát. Legyél őszinte és fejezd ki, ha valami nem jó, valami bánt, valami kelletlen számodra. Hagy jöjjenek azok a konfliktusok, mert sokszor bizony nem értünk egyet, viszont megértésre találhat bármi, ha őszintén kifejezed.

Megértem, hogy baromira kellemetlen az, hogyha ellent mondanak neked, sok foroghat kockán, de inkább állj ki magadért, mint hallgasd el az igazságot és élj hazugságok között. Tudod, az igazság, mindig kiderül. Nem lehet elhallgatni a fontos dolgokat, de a legapróbb hazugság is visszájára fog fordulni. Te inkább várod a nagy csodát, hátha magától majd csak megváltozik és élsz álarcosbálban, mintsem a kezedbe vennéd az irányítást? Az őszinte emberi kapcsolatok, még ha konfliktussal is párosulnak, igaziak.

Valamiért az őszinteség és a kegyetlenség, a nyers és szárazság össze lett kapcsolva az emberek fejében. Nem kell kardként a másikba szúrni a másikba az igazságot. Attól, hogy az igazról beszélsz, mondhatod kedvesen, becsomagolhatod megérthető és finomságba is. Megértem, hogy nem szeretnél fájdalmat okozni, de vajon Te szívesen élnél, hazug öntudatlan életet? Ha nem megfelelő a kapcsolat, ezzel lehetőséget adsz magadnak és a párodnak is arra, hogy újra tudjátok kezdeni vagy együtt, vagy külön. Ha nem finom az étel, legközelebb ismerni fogja az ízlésedet és nem kapsz tökfőzeléket, ha nem szereted.

Ha nem szívesen hallgatod meg a másikat, mert nem érted miről beszél, legalább nem szívja az energiáidat, lehetőséget adsz neki arra, hogy valaki másnak besézljen a saját habitusában. Nem az őszinteség a kegyetlenség, hanem az, ha valaki elfojtja a saját énjét, a saját érzéseit, a saját hozzáállását.
Ha hazudsz, nem tiszteled a másikat, de magadat sem!

Ez az egész a tiszteletről szól. Ha felvilágosítást adsz, azzal lehet, hogy felkavarod a másikat, de lehetőséget adsz neki a korrigálásra. A legveszélyesebb talán az, amikor a hazugságoddal, megtéveszted a másikat. Hányszor csináltam már magammal. A legtöbbet, egészen biztos, hogy magamnak hazudtam. A beletörődés az, amikor elhittem, hogy a gyűlölt munkám csodálatos.
Amikor az első szemináriumomat lefújtam 3 nappal a megjelenése után, azzal a magyarázattal, hogy nem vagyok rá képes. Elhittem akik azt mondták, hogy túl nagy falat ez még nekem és várnom kell.
Emlékszem pár évvel ezelőtt egy langyos kapcsolatban hagytam magam fuldokolni, mert képtelennek éreztem magam egyedül élni. Sorolhatnám az önámításokat, amik utólag is látva, csak időhúzások voltak.

Ne élj olyan életet, amiben nem tudsz szárnyalni és várakozol, abban a hitben, hogy ma nem tehetsz semmit és elhalasztasz mindent holnapra. Nem lesz később sem másképp, mert ma kell lépned. Az amit magunkkal teszünk, a legextrémebb hazugságok, mert egy életet el lehet bennük lubickolni fölösleges. Ezt nem lehet újra játszani, csak egy esélyes az életünk. Az, hogy a többiek hazudnak neked, nem jogosít fel téged arra, hogy becsapd őket. Nem állhatsz bosszút, mert ennek semmi értelme. Semmi értelme hülyévé válnod, mert a többiek azok. Legyél ennél okosabb!

Élhetsz frusztráció nélkül! Válthatsz munkát, költözhetsz, szakíthatsz a nem működő kapcsolatodban és felépíthetsz valami egészen egyedit, valami igazat, ami jobban szolgálja az életedet, mint a mostani. Nem kell, hogy annyira fontos legyen az, hogy jól bánjanak veled a többiek, de még az is kevésbé számít, milyen véleménnyel vannak rólad.
Az erdőben hiába gyűlölöd a fákat, hiába mondod nekik, hogy nem adtok elég árnyékot és szidhatod is őket, a fát a legkevésbé sem érdekli, mert mind ez a Te saját bosszúságod és hozzáállásod… mind ez ahogy megmutatod magad, téged tesz valamilyenné.

Ne ringasd magad abban, hogy a többiek teszik tönkre az életedet. Az alma is belülről rohad észrevétlenül, de amikor élesre fordul a dolog, köpködés lesz a vége. Van mikor azt hiszed segítesz a másiknak, mert elhallgatod vagy elferdíted az igazságot. Sokszor szépet elaltatod a másikat, megnyugtatod, hogy jól érezze magát, vagy egy elviselhetetlen helyzetet orvosolsz a kegyes hazugsággal.
Emlékszem gyerek koromban azokra az ebédekre, ami kegyetlenül rossz ízű volt, de mosolyogni kellett és dicsérni azt az ételt, amit legszívesebben kihánytam volna.

Vagy azok a nyaralások, amikre semmi kedvem nem volt elmenni, nem érdekelt a legkevésbé sem, de kibírtam. Pedig olyan egyszerű a megoldás. Köszönöm, én ebből nem kérek! Még mindig arra tudok kitérni! Utánozás majom szokás! Azért, mert a többiek csinálják, mert az épült be a köztudatba, hogy hazug minden, Te lehetsz ennél több.

Márpedig igaz életet élni, őszinteségre lehet építeni csak. A példamutatás, az, hogy Te okosabb vagy és megtanulsz őszinte lenni magaddal és a többiekkel is, a környezetedre is hatással van. Lehet, hogy minden összekuszálódik, de a megmozdulás az amire szüksége van a világnak és neked is, nem pedig a néma, vagy megnyugtató hazugságokra.
Az őszinteség hiánya, mindig a legextrémebb károkat okozza!