Van mikor piszok nehéz az élet és nem igazán tudsz mit kezdeni vele. Olyan mélyen érint az elkeseredés, hogy fogalmad sincs merre van az előre, sőt teljes a sötétség és a gps is lemerült.

Úgy érzed magad mint egy homokzsák, akit egyszerre 5en püfölnek, rúgnak, ütnek. Majd van egy pont, amikor kiszakadsz a falból, mert már nem bírod és puffansz a földön.

Tehetetlenül fekszel a földön és nincs ötleted mit tegyél, olyan erősen tart lent a gravitáció. De talán már olyan régóta fekszel ott, hogy elfelejtetted azt az ösztönös énedet, aki „fel akar állni”.

Olyan erősek a félelmeid, meg a fájdalmaid, hogy a legapróbb mozdulat után is a kínok kínját éled meg. A padló olyan közel van az arcodhoz, hogy nem találod a hited sem. Túl magasan vannak a felhők és túl közel a padló.

Pedig volt máskor is, hogy elcsúsztál, koppant a fejed a padlón, de a hited olyan magasra emelt, hogy olyan érzésed volt, hogy szárnyakat eresztettél.

Ez a hit adta meg az erőt, a kitartást, a bátorságot és minden olyat, ami segítségével sugárhajtásos repülőként szárnyaltál túl a nehézségeiden.

Amikor ilyen közel a padló, hajlamosak sokan elfelejteni képességiket, mintha egy kreativitást és ösztönöket lezáró burokba kerülnének és nem látnak ki belőle.

Csak a padló és problémáik közelségei foglalkoztatják őket, eszükbe sem jut kimászni belőle, inkább magukhoz ölelik és bárki, bármit is mond, szorongatják fájdalmaikat.

Olyan erősen, hogy inkább a kezük szakadna ki, minthogy kicsit is eltávolodjanak ettől az egész őrülettől.

Bárkit megkérdezek, mindenki azt fogja mondani, hogy nincs szüksége a nehézségekre, a problémákra. Sőtt ha azt feltételezzük, hogy maguknak csinálják, még fel is háborodnak, mert ugye mindig más, mindig a körülmények.

Persze az eszük azt mondatja velük, hogy nincs értelme csinálni, hiszen látják már a kezdetektől, mekkora őrültség az amibe belekezdtek és tudják, hogy maguknak köszönhetik.

De kell az alibi, kell a magyarázat arra, miért pottyannak mindig ugyanoda. Persze, csúszik a padló… Te ugye ezt nem hiszed el? És nem az a válaszod, hogy „nem tudom”.

Látják a pusztító véget. Azt is tudják, hogy szét fog robbani az életük és darabokra esik szét minden olyan, amiben eddig hittek. Az alapvető értékek, a szerelem, az intelligencia, az erkölcsösség, az igazság, az emberi igaz kapcsolatok miden a kukában.

Tudod miért? Mert elvehetetlenek a bajai! Most, hogy hideg fejjel gondolkodsz erről… kellenek a bajok? Persze, hogy nem… és nem természetes, hogy vannak.

Nem azért születtünk meg, hogy problémáink legyenek, de azért sem, hogy megoldanó feladatok címszó alatt keressük az alibit. Igen is, a boldogság, a sikerek, a fejlődés, a szerelem.

Csak figyeld meg! Amikor minden rendben van veled, legalábbis rendben érzed az életed, elmondanád fülig érő szájjal az életed mindenkinek.
A terveid, ha elég magasztosak és képesnek érzed magad nem csak megálmodni, hanem vlghez vinni is, akkor beszélsz róluk. Nem csak tervezel, hanem elmondod ezt a világnak is.

Mert a boldog ember őszinte és felvállalja boldogságát. A félelmekkel teli embereknek mindig hazudniuk kell, nem lehetnek őszinték és persze, hogy van rá magyarázatuk mindig. Hitelesek az alibik, meggyőzőek, mert félnek.

Az aki kételkedig magában, padlón van, általában nagyon óvatos és csak a „kiváltságosoknak” említi meg vagy fakad ki kreatívan a bajairól… boldogtalanságáról.

Szóval az igaz élet, őszintén, vagy maradsz, a ferdítésekkel teli sötét oldalon? Mindenkivel élsz vagy senkivel! Mindenkivel őszinte vagy, vagy szelektálod az embereket?

Mert hiába tudja mi a kiút, hol vannak az értékek és az igazság, a hamis, hit nélküli világba menekülnek. Sokszor öntudatosan, mert tudják, hogy jobbra kell menni, ott nem fáj semmi, ott egyenes az élet, ott szépek a kapcsolatok, de mégis ellentétesen tesznek mindent.

Sokszor merül fel bennem a kérdés, ha senkinek nem kell a probléma, a fájdalom, a padló… akkor miért csinálják?
Miért van náluk probléma és miért kopogtatnak a fejükkel a nehézségek padlóján?
Miért a problémával van kitömve a zsebük. Miért cipelik? Miért nem hagyják abba, teszik le? Könyörgöm, ha valami nehéz, jól pofán vág, miért nem térsz észhez?
Miért kell száz meg száz pofont kibírnod?
És ne mond nekem azt, hogy azért, mert minden kudarc és nehéz nap hozzásegít ahhoz, hogy megerősödj.
Annyira nem lehetsz öntudatos, hogy szándékosan gáncsolod el magad és püfölteted magad. A bokszolók is ha eleget kapnak, nagyon komoly agyi problémáik lesznek. Ők is igyekeznek elkerülni ezt.
Miért bántod magad?
Láss ki ebből a burokból! Láss és ne csak nézz. Mert olyan sok lehetőséged van, mélyen belül Te is hiszed. Ne nyomd el! Nem csak kettő, nem csak egy.

Az élet kreativitása végtelen, a lehetőségeid végtelenek. Ez tudom misztikus és szinte felfoghatatlan, de igen is az élet veled van és bármilyen életet élhetsz, ha van benned egy kis hit.

Egy olyan hit, ami túlhalad a régi életed sztorijain és megengeded magadnak, hogy aktivizáljon a lábad abba a jobb irányba, ahol nem a puffanásoktól lehetsz több, erősebb, nagyobb, hanem kényelmesen és értékesen élheted, mazohizmus nélkül az életed.

Basszus, nem kell elhinni, hogy csak ennyi van és nem kell elitélni a többet. Mindenki fejlődni akar, mindenki lépni az életében és soha nem visszafelé, vagy toporogni kénylemetlenül arccal, hitevesztetten a padlón. Ne hidd, hogy csak ennyi jár.

Ne hidd, hogy azért mert sok éve nem halad az életed és a földön fekszel, akkor csak ennyire vagy képes. Ne hidd, hogy mert régóta csinálod ilyen vagy.

Ne hidd, ha még éretlen vagy az önállósághoz, nem érhetsz meg. Mindenki volt már gyerek, de felnőtté vállni kell és ez nem korhoz kötött!

Te bármilyen lehetsz és erről meg is győződhetsz akkor, ha nem azt ismétled ami nem működik, hanem kipróbálsz olyat is, amiben ott vannak a titkok, az ismeretlenség és semmit sem tudsz róluk, mert nem élted még meg.
Hogy ehhez bátorság kell? Vagy kitartás? Mindenki ezt hiszi! Annak fogod érezni magad ha változtatsz, de a változáshoz nem kellenek.

Ezeket feletsd el, inkább láss ki kicsit a burokból amiben élsz. Nem bátornak kell lenned ehhez, hanem egy picit használni az intelligenciádat.

Ez intelligencia kérdése. Ha nem működik a kenyérpiritó sok sok éve, minden reggel nem dugdosom bele a kenyeret, és nem csodálkozok rajta, ha nem pirul meg.

Oké, sok évig előtte működött, de Te is hülyének néznéd azt, aki tudja, hogy nem jó, mégis minden reggel ordít a piritóval, hogy „már megint nem sütöttél”.

Ez így kicsit megmosolyogtató tudom, de mégis rengetegen hiszik azt, hogy mennyire bátornak kell lenni hozzá, hogy lecseréld vagy csak ne használd.

Újra és újra ugyanaz a hiba és nehézség… mégis, olyan mintha kellene az a sok sok csalódás valamihez. De mihez?

Térj észhez, láss előre és higgy magadban, hogy tiéd az életed és bármit képes vagy megvalósítani önmagaddal. Tudom a bármi túl sok és túl nagy, én mégis hiszek benned és hiszem, hogyha esetleg padlón vagy, nem hiszed el, hogy örökké ott kell hasalni.

Hiszem, tudom, hogy képes vagy felállni és elindulni, újrakezdeni is. Mindenki bizonyított már legalább egyszer.

Erre a referenciára kell emlékezned és felvértezned olyan lehetséges szépséges értékekkel, ami pici irányváltoztatással, változással, tényleg a csoda fogalmát súrolja.

Kívánom, hogy fél lábban a felhők fölött, fél lábbal pedig a valóságban állj helyt! Sok sikert mindenkinek, én ebben a sikerben hiszek, mert az élet mindig változik, nem maradhatsz Te sem örökké ugyanolyan!

Ezt el kell foganod és haladni az élet változásaival, mert így napról napra több leszel!

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!

Password Reset
Please enter your e-mail address. You will receive a new password via e-mail.

A honlap sütiket használ, a jobb felhasználói élmény miatt. Adatkezelési útmutató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás