Először minden nem megszokott, furcsa és új dolgot az emberek képtelenségnek tartanak. Kicsit később elgondolkodnak rajta, hátha mégis megvalósítható, majd ha eleget töprengtek rajta akkor rájönnek, hogy tényleg az.

Amikor te is belevágsz valami számodra új és még megfoghatatlan dologba és sikerül, akkor nem csak te, hanem mindenki körülötted elcsodálkozik még akkor is, ha nem hittek benne. A mai téma a lehetőség lesz. És nem a véletlen lehetőségek, hanem a tudatos, általad teremtett lehetőségek.

Sokan ragadtok abba bele, hogy „nincs” és „nem lehetséges”, röviden egyébként csak az önsajnálatba. Az önsajnálatba pedig nem férnek bele a lehetőségek! Mielőtt nagyon belemélyednék.

Van egy szuper hírem! Megszületett az 5. könyvem is, néhány napja ütöttem le az utolsó betűt és azt mondtam, hogy készen van. Pár órája küldtem el a nyomdának az anyagaimat és ha ügyes vagyok, akkor jövőhéten Te is meg tudod rendelni.

A témája a nyugalom és a kiegyensúlyozottság, úgy hiszem erre mindenkinek szüksége van, de nem csak a nyaralások alkalmával, hanem az őrlődős mindennapokban is. Viszont a jó az egészben talán az, ha elolvasod a könyvet egy nyaralás alatt, akkor haza tudod vinni a nyugodt, kiegyensúlyozott énedet is.

Úgy hiszem, ezzel küzdötök a legjobban, a konzultációk alkalmaival is ezekről beszélünk a legtöbbet, összefoglaltam a lényeget több mint 200 oldalban. De most térjünk vissza a lehetőségekhez, mert bizony a lehetőségeket meg kellett nekem is teremteni ahhoz, hogy el tudjam juttatni az olvasóimhoz a könyveimet.

Évekkel ezelőtt, egészen pontosan 2011-ben készült el az első könyvem és fogalmam sem volt, hogyan jut el az olvasókhoz.

Egyáltalán nem láttam a lehetőséget rá. Nem volt se kiadó aki szóba állt volna velem, se pénzem sem arra, hogy finanszírozzam. Esélyt nem láttam arra, hogyan lesz ebből bármi is. Régi álmom volt, hogy a könyveim ott sorakoznak a könyvespolcokon és olvasók beszámolóit olvashatom hallgathatom ahogy megosztják élményeiket.

A lehetőséget nem mindig ismeri fel az ember, én sem ismertem fel sok sok évig. Viszont megteremtettem magamnak. És nem azzal kezdtem, hogy nincs lehetőségem, de hittem az álmaim valóságában.

Hittem és eltántoríthatatlanul tettem a dolgom ahhoz, hogy létrejöjjön. Egyébként nem láttam mindig lépéseket, csak egyszerűen annyira foglalkoztatott a téma, hogy megkérdeztem mindenkit, hogyan csinálja.

A lehetőségek általában úgy mutatják meg magukat, hogy érdeklődünk iránta és nem állunk meg annyival, hogy pl. a legáltalánosabb az, hogy „nincs pénzem”. Haladj rajta túl! Láss a „nincsen” túl, mert lehet, hogy most nincs, de fontosabb kérdés az, hogy hogyan tudod megteremteni azt, hogy „legyen”. Ez volt az első könyvem és az én „lehetetlenségeimnek” a túllépése.

A lehetőség, mindenki számára adott. Még akkor is vannak lehetőségeid, ha most erősködni szeretnél azzal, hogy márpedig tőled elvettek mindent, vagy soha nem volt más választásod. Egyél magaddal őszinte és ne csapd be magad ezzel a butasággal.

Vajon, honnan vannak ezek a lehetőségek? Honnan jönnek, hogyan ismerhetőek fel? A lehetőségek, nyitva álló, szabad utakat képviselnek és mindenütt jelen vannak. Csak szét kell nézned. Az exed, aki páros lábbal dobott ki és még meg sem magyarázta: lehetőség!

Az idióta szomszéd, aki állandóan zsörtölődik: lehetőség! A nemnormális, ordítozó főnököd: lehetőség! A kiábrándítóan nehéz gyerekkorod: lehetőség! Az, hogy elrontottál valamit és elővettek érte, számon kértek: lehetőség! Az, hogy a bank elvette a pénzed: lehetőség!

Ha még nem látod a lehetőségeket, amelyek nap mint nap körülvesznek, akkor még nem hangolódtál rájuk. Ha viszont változtatsz néhány apróságon a gondolkodásmódodat illetően, az addig lezártnak tűnő ajtók egyszer csak kinyílnak előtted.

A lehetőség forrása általában, nem valami égbe kiáltó nagy dologgal kezdődik, nem épp a csúcsokkal, hanem igen is a völgyekkel. A csúcsokról, már nem tudsz feljebb kerülni, ezért lemész a völgybe, hogy újabb lehetőségeket találj a csúcsok megmászásához. A lehetőség sokszor kezdődik fájdalommal vagy a rombolással, de mindenképp kecsegtet valami egyszerűbb és barátságosabb megoldással.

A lehetőség olyan, mint egy fájdalomcsillapító. A völgyben rostokolva, fájdalmaid vannak, mert megtörtént a szakítás, megtörtént az ordibálás, felidézed a gyerekkorod sérelmeit, még a hiánnyal vagy elfoglalva… viszont amikor a csúcsra tekintesz, mint lehetőségre és elindulsz fölfelé, a fájdalom megszűnik és megjelenik a bőség. A lehetőség egy érzés, kényelemé és a kényeztetésé. A lehetőség, a múlt elengedését is magába foglalja.

A lehetőségeidet akkor nem látod, ha a tényekkel bombázod magad és csak azzal foglalkozol, ami már megtörtént vagy épp történik veled. A lehetőségeid mindig túlmutatnak az eddigieken, hiszen pont ezért nevezik lehetőségnek, mert más mint ami volt vagy épp van.

Ami elmúlt vagy épp múlóban van, azt már nem tudod visszahozni. Hiába keseregsz azon, hogy nincs meg valamid vagy elvesztettél valakit. A kesergés is egy lehetőség, de úgy hiszem, többet szánsz magadnak annál, mint amin már úgy is túl vagy.

Nézz előre magad elé és merj látni olyan hegyeket, amikre érdemes felmászni vagy egyszerűen felnézni. Nem érdemes a múltadat boncolgatni, mert azokon a hegyeken és völgyeken már túl vagy, azok nem adhatnak új élményeket, már mindent tudsz róluk. Ha másképp gondolod, akkor úgy csinálsz mint az, aki soha nem ásott ki aranyrögöket a földből, mégis aranyásónak nevezi magát.

Mintha egy aranyásó végigtúrt volna egy helyet, a végére ért volna és elindulna megint ugyanarra, ahol nem talált aranyat. Az arany lehetősége nem a régi fúrt járatokban van, hanem mindig előtted és lehet, hogy csak egy lépésnyire előtted.

A lehetőség mindig előtted áll, de ha visszamész a fájdalmas időszakokba és foltozgatod a sérelmeidet, nehézségeidet, azzal ezt az előtted álló egy lépést nem teszed meg. Illetve, folyamatosan olyan régi járatokban keresgélsz, ahol nincs semmi, amit aranynak vagy egyáltalán értéknek nevezhetnénk.

A jövő tele van kincsekkel, illetve tele lehet kincsekkel, ha azt vizsgálod, ha a kincseket keresed. Azért, mert megérted, miért nem sikerült és miért bénáztál el valamit, azzal nem leszel jobb, több. Ha nagyon egyerű szeretnék lenni, azért mert megérted, miért nem tudtál értéket előbányászni a régi életedből, azzal még nem lesznek meg az új járatok, ahol valódi értékeket fedezhetsz fel.

Vannak olyan önfejű emberek, akik két pont között ingáznak azzal a harci kiáltással, hogy „itt kell lennie”. Nem a kínálkozó lehetőségekkel foglalkoznak, hanem megszabják hol lehet és hol nem lehet lehetőségük még akkor is, ha ott nincs semmi ahol keresnek.

Sokan állítják, hogy a régi dolgokból, kudarcokból milyen sokat lehet tanulni, hogy legközelebb majd nem fogják elkövetni őket. Jól hangzik akkor, ha mindig ugyanaz van. De nincs ugyanaz, maximum akkor, ha ugyanazt az értelmet adod mindennek.

A múltból való tanulás, akkor ér valamit, ha segít átértékelni az életedet, ha abban segít, hogy megértsd, soha nem történik ugyanaz, viszont te mindig mindenre ugyanazt a választ adod. Van aki mindenre ordít és van aki minden élethelyzetre örömmel reagál. A történetek soha nem azonosak, nem abból faragsz lehetőséget, hogy elemezgeted őket.

A lehetőség belőled ered, a lehetőség akkor egészen más, ha az egyik élethelyzetben ordítasz, a másikban pedig örömmel reagálsz. Nem helyes sem ordítani, sem örömködni… önmagukban értelmetlenek, ha nem tudod a megfelelő helyzethez kapcsolni őket. Az élet soha nem adja ugyanazt, így tanulni csak is magadból tanulhatsz és a reakcióidból, mert a reakcióid ismétlődnek, nem a történeteid.

Ha felnézel az égboltra, akkor tudod nagyon jól, hogy mindenki aki felnézett, ugyanazt látja. Van akinek ez örömöt okoz, mert tetszik amit lát és van aki őrjöngő rohamot kap, mert annyira taszítja a látvány.
Igaz ez az életedre is, mert minden helyzet magában rejti a lehetőséget a gyászra, befejezésre, újrakezdésre, de azt is, hogy mozdulatlanul keseregj, mert „nem tetszik”. Te döntesz arról, milyen értelmet adsz annak az életnek, amit élsz.

Az igényed vajon mire van meg? Pont arra, amit éppen megélsz, még akkor is, ha az neked nem esik jól. Az igény, mindig azt fejezi ki, amiben benne vagy és ha nem változik az igényed, akkor mindig ugyanaz lesz, illetve egyféleképpen értesz meg, különböző élethelyzeteket.

Az igényeid változásával, a folyamat elindul, de figyelmeztetlek, furcsa és szokatlan még akkor is, ha sokkal jobb, mint volt.

Az igény, nem az elvárás. Az igény az, amiben éppen vagy, amilyennek értékeled a jelenlegi életedet. Az igény soha nem előre tekint, hanem a jelenre, illetve akkor tekint előre, ha a jelenben látod a lehetőségeidet, látod, hogy mit fejeztél be és mit indítasz el.

Az indulás mindig könnyebb, mindig kifizetődőbb valami felé tartani, mint valamitől távolodni. Az utóbbi fájdalmas, a gyász, senkinek nem esik jól, viszont lehetőséget teremt azzal, hogy befejeződött, mert elkezdődik vele párhuzamosan valami új, amit lehetőségnek nevezhetsz.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!

Password Reset
Please enter your e-mail address. You will receive a new password via e-mail.

A honlap sütiket használ, a jobb felhasználói élmény miatt. Adatkezelési útmutató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás