A jelen és a jövő, vajon, hogy férnek meg egymás mellett? Itt élni a jelenben, ezt sokan vallják és vannak a „céltudatos” fanok is. Olyan, mintha ez a két hozzáállás egymás ellen ellen lennének, pedig egymást szolgálják, egymást támogatják, ha tudatosan kezeled őket.

Nézzük meg, mit is jelent a jelenben élni és mit jelent céltudatosan élni… külön külön, hogy utána egy kapcsolatban lehessenek és benned is összeálljon a kép.

Szóval. Mindig a jelenben élsz. Nem tudsz máshol élni, csak itt és most. Persze a fantázia világod, folyamatosan nyughatatlan és mindig hol a múltban, hol a jövőben kalandozik. Jelenben élni tudatosan is annyit tesz, hogy ott vagy fejben is, ahol a tested. Nagyon leegyszerűsítve, a fejedben sem bóklászol, hanem ott vagy időben is, amennyi időt mutat az óra.

Nem egyszerű, de mindenképp szükséges, mert sem a múltat, sem a jövőt nem tudod megfejteni, ha nem veszel tudomást arról, ami most történik veled. Hogy ehhez milyen érzelmeket fűzöl, azt kell, hogy mondjam, bármilyet tudsz. Javaslom, hogy az előítéleteidet engedd el és ezt úgy tudod megtenni, ha eldöntöd, hogy most hogy érzed magad.

Nem reagálsz arra ami történik veled, hanem eldöntöd, hogy most hogy érzed magad. Nem mint öntudatlan állapotot fogalmazol meg, hanem döntesz róla.

Nem lesz egyszerű, de mindenképp megéri. Sokan vannak rosszul attól, mi történt velük régen vagy lelkesednek attól, mert valami gyönyörű szép dolgot képzelnek el a jövőjükről.

De ami elmúlt, az elmúlt, ami lesz, az még nem történt meg, tehát ha nem szeretnéd becsapni magad…. feltételezem, hogy szeretsz igazat mondani magadnak, akkor: akkor szét kell nézned, most hol vagy… meg kell csípned magad, hogy tudatosuljon is benned, hogy most mi történik veled.

Ott ahol a tested van, ott mi zajlik, mert csak is ez az egy lehetőséged van, csak is most tudsz tenni bármit is.

Sokan repülnek vissza a múltjukba és keresik képzeletbeli megoldásaikat. Azért képzeletbeli, mert nem most történik. Valósnak élik meg ma is a múlt csalódásait, örömeit, fájdalmait, sikertelenségeit, ezzel elveszlik a lényeg.

Az aki a múltjában él,csak azt hiszi, hogy otthagyta a szívét, lelkét valahol régen és ezt az elképzelését éli meg valóságosnak… szenvedéseid legmélyebb forrása az, hogy lemaradtak az időben… de van mikor túlszaladsz és azért szenvedteted magad.

Ha te is így csinálsz, csak csípd meg magad és nézz körbe, mi is zajlik veled. Ma már semmi okod sincs a régi dolgaidra fogni azt, hogy miért fáj, vagy miért nem működik, vagy miért omlik össze.

Bármit is állítasz a múltadról, legyen az támogatás vagy visszahúzás, az mind mind magyarázat, de nem értelmezés. Az aki magyarázkodik, szinte mindig hazudik. Ha a múltadra utalsz, akkor megtagadod a jelen nyújtotta lehetőségeidet.

Nem kell ismerni azt, hogy honnan jöttél, mert az számít, ahol most vagy. Legyél olyan, mint a Gps. A Gps sem foglalkozik az összes régí megtett úttal, csak is azzal, hogy hol vagy és hová szeretnél megérkezni.
Van mikor Gps is összezavarodik… de jön az a mondat, hogy: újratervezés.

Beszéljünk kicsit a jövőről, a céltudatos jövőről. Szinte mindenki el tudja mondani, hogy mit nem szeretne, mivel elégedetlen, vagy hová nem szeretne eljutni az élete során.

Olyan ez, mintha nem vennél tudomást a céltábláról és minden másról beszélnél, csak a célról nem. Az aki lőtt már célra, az tudja, nem foglakozik a fallal, meg a fával, meg a fűvel… csak is a céltábla közepére céloz. Tudja, tudatosan, hogy oda szeretne lőni, ezért ez csak oda néz.

Tehát minden, amit a célodról tudnod kell, igennel kezdődik, állító mondat és minden olyan amit nem kell tudnod, tagadó mondat, tehát nemmel kezdődik. Ez ennyire egyszerű. Ha elmész bevásárolni, akkor is a listára azokat a „célokat” írod fel, amit szeretnél elhozni, de nem sorolod végig a boltot, hogy mit nem.

A legtöbb ember, tényleg napokig csak azt tudja sorolni, amire nem vágyik, amitől meg akar szabadulni, amit be akar fejezni… abban a tudatban, hogy így oldja meg. Pedig pont így ragad a leginkább a nemkívánatos dolgaihoz.

Nagyon leegyszerűsítve, a cél egy olyan kívánatos valami, ami még nem történt meg, valahol előtted jár az időben. Valójában csak meg kell fogalmaznod magadban és többet nem kell foglalkozni vele.

Ha mindig a céljaiddal álmodsz, akkor nem veszel tudomást a jelenedről és csak hitegeted magad. Lesz belőle egy jó nagy akarás és rágörcsölsz, jogosan, mert mindig tolod magad előtt…. tehát nem tudod, csak a fejben átélni, de a valóság ugye a jelenben történik.

Én olyan 2006 környékén fogalmaztam meg magamnak azt az életet, amit most is élek. Erre az első szemináriumom alkalmával jöttem rá. Megdöbbentő volt, hogy én ezt már egyszer megfogalmaztam.

Akkor utána, nem volt felírva a monitoromra, nem plakátoltam ki otthon az ágy fölött… csak engedtem élni az életemet és létrehoztam. Te is képes vagy célokat megvalósítani, ha mindig a következő lépéssel foglalkozol.

Hozzuk össze a jelenben élést és a célokat. Tudnod kell, hogy a cél az, amiért ma tudsz tenni. Tehát fontos, ha van célod, az akkor nem ábránd, ha mindennap tudsz tenni érte valamit. Gondold át, mi az, amit tudsz tenni azért, hogy közelebb legyél a megvalósításhoz.

Sokan boldogok akarnak lenni. Szerintem is fontos, hogy boldogok legyünk, de ne törekedj rá. Ez nem a jövő dolga, ez a jelené. Ehhez nem kell idő, semmit sem kell tenned, de másnak se, hogy boldog legyél.

Ha eltolod az időben…. mert majd 2hét múlva, ha történik veled valami, majd akkor boldog leszel, megvalósítottad két hétre a boldogtalanságodat. Igaz ez minden érzelmi, vagy hangulati elemre. Érzelmi célokat ne állíts fel, mert a jelenben pont az ellenkezőjét erősíted… a boldogságod hiányát.

Felmerül a kérdés gondolom, hogy ezt hogy lehet megcsinálni. Nagyon egyszerűen. Odafigyelsz a szívedre és semmi másra, elvárásra, csalódásra vagy ábrándra. Csak is önmagadra és megengeded, hogy itt ahol vagy, vagy hová kerültél, boldog lehess.

Nem kell érte harcolnod, falakat másznod, vagy jobb helyekre menned… ezekre a helyekre vagy tettekre is azért vágysz, mert ott majd engedékeny leszel, önmagaddal.

Most is megvan az a képességed, hogy felülírd az eddigi reakcióidat, erkölcsi normáidat… kérdőjelezd meg azt, amit eddig helyesnek ítéltél meg, mert ha a boldogságod ellen van, akkor csak a boldogtalanságodat erősíted meg vele.

Gyerek koromban emlékszem egy halotti torra. Nem épp az a vidám hely, ahol mosolyognak az emberek. De egy gyerek ártatlan, kevésbé viselkedik, még egy ilyen helyen is. Én minden fotón mosolyogtam… otthon meg is kaptam érte a jussomat, hogy milyen szégyen ez.

Nem azt mondom, hogy röhögj végig egy ilyen eseményt… csak azt állítom, hogy vajon meg mered-e kérdőjelezni a boldogtalanságodat. Ha most lógatod az orrod, egészen biztos, hogy nem vagy fejben a jelenben és nem is tudsz tenni azért, hogy elindulj ma a céljaid felé.

A cél, mindig fizikai. Ez alatt azt értem, hogy idő kell hozzá és tett. Illetve, idő telik el, miközben létrehozod, csinálod. Egy házat is úgy építesz fel, hogy tégláról téglára pakolod és közben telik az idő. A cél, az idővel és a tettekkel kapcsolódik össze.

Viszont fontos, hogy tudd, csak is a jelenben tudsz tenni érte. Azzal, hogy megfogalmazod pl. azt is a jelenben csinálod… nem tudod a jövőben. Lehetetetlen, még akkor is, ha halogatod. Mindig a jelenben élünk, a többit csak gondolod róla.

Vannak akik azt mondják, hogy óriási célokat kell létrehozni vannak akik a kicsi, lépésről lépésre esküsznek. Nincs különbség. Ami viszont megkülönbözteti a nagyot a kicsitől, hogy távolinak vagy közeinek érzed.

A kicsi mindig közelebb van, a nagy pedig távolabb. Engedd el ezt és foglalkozz a megvalósítással. A kicsi és nagy is csak a fejedben van, az élet nem tesz különbséget. A cél, az cél… se több vagy kevesebb.
Te teszel azzal különbséget, hogy az egyiket bonyolultnak gondolod, a másikat pedig egyszerűnek. Tehát a célodat egyszerűsítsd, lásd át a lépéseket és nem lesz olyan nagy és elérhetetlen.

Bonyolítani és nehezíteni mindent lehet. De ne bújj mögéjük, senki nem fog megsajnálni, mert te így látod. A tehetetlenség ott kezdődik, hogy bonyolult, nagy és nehéz. Csak tedd a dolgod és másképp lesz.

Tehát a jelened, ott történik ahol most vagy fizikailag, de elsősorban azon múlik milyen a minősége, ha megengeded magadnak az érzelmi támogatást. Most tudsz tenni a jövőért, de abban a tudatban tedd, hogy lépésről lépésre tudsz haladni benne.

A mondás is erről szól: Amit ma meg tudsz tenni, ne halaszd holnapra. Bármit is gondolsz a múltadról vagy a jövődről és ez a képzelgés bármennyire is valós, most csinálod magaddal… most pedig van beleszólásod abban, hogy mit érezz, mit élj meg, mit vegyél ki ebből a pillanatból.

A cél pedig egy ábránd, ameddig nem valósítod meg. Viszont szükséges ábránd, szükséges vízió. Hiába élsz a jelenben és vagy erre tudatos, célok nélkül csak bolyongunk a nagy világban. Sokan akik zaklatott életet élnek a jelenben, depressziósok, kimerültek, vagy pánikolnak… csak azért teszik, mert nincs egy világos cél előttük.

Tehát bolyonganak és a céltalanság, senkinek nem esik jól. Élj a jelenben, tudd fejben is, hogy itt vagy… de tudd, merre mész és minden rendben lesz.

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!

Password Reset
Please enter your e-mail address. You will receive a new password via e-mail.

A honlap sütiket használ, a jobb felhasználói élmény miatt. Adatkezelési útmutató

A süti beállítások ennél a honlapnál engedélyezett a legjobb felhasználói élmény érdekében. Amennyiben a beállítás változtatása nélkül kerül sor a honlap használatára, vagy az "Elfogadás" gombra történik kattintás, azzal a felhasználó elfogadja a sütik használatát.

Bezárás