fbpx


Óriási hírem van, a héten megjelent a legújabb könyvem. Kiegyensúlyozottan előre címet viseli. Örökké nem lesz megrendelhető, ezért érdemes most kérned, hogy maradjon belőle neked is.

A mai téma persze a könyvem témája, a kiegyensúlyozottság, lelki béke, nyugalom és persze a tudatosság. Mert nagyon nem mindegy!

Sokan vágynak a lelki békére, mert szuper jól hangzik benne csücsülni és olyan sok szépet és jót hallottak róla. Tényleg jól hangzik, csak kimondani is ezt a szót, hogy lelki béke, maga a csillogás ami körbe veszi, a felkínált eshetőség csapdája is.

A lelki béke mint fogalom, körbejárta az egész emberiséget, de én mégis azt vettem észre, hogy csak mint fogalom, mint elképzelt „valami” jelenik meg és igazi mélységébe nagyon kevesen másznak bele. A mélység alatt, nem csak a jelenség megértését értem, hanem annak a megélését is.

Az a csillogás, ami körül ragyogja, pont ez a csillogás ébreszt akkora vágyat mindenki szívében, ami ha fénysebességgel is hat ránk, olyan mintha soha nem férkőzne be kellőképpen a szívekbe. Vágynak rá, mert olyan sok jót hallottak róla és pont ez az a vágy, amibe a fény, képtelen behatolni.

A vágy olyan, mint egy nagy fekete lyuk, ami mindent magába tart és nem enged kiteljesedni, nem engedi meg, hogy kifelé is beragyogja az életedet. Olyan elvárások veszik körbe ezt a számomra is sokat jelentő fogalmat, ami miatt sokan rekednek kint és nem engedik meg maguknak azt, hogy meg is éljék a fogalom jelentését.

Ha elvenném ezt az elvárást, foggal körömmel kapaszkodnál az általad kitalált fogalmaid után, mert jónak találod a csillogást és elítélsz minden olyat, ami ettől eltérő. Mégis azt kérem, mindent, amit eddig hallottál a lelki béke szépségeiről és csillogásairól, most hagyd hátra.

Csinálj úgy, mint amikor leveted a cipődet az ajtóban és mezítláb folytatod az utadat a lakásban. Én is a mezítelenségre kérlek, mert az elvárásaid dolga az, hogy kint maradjanak a könyv olvasása közben.

Ne aggódj, azért mert nem találod a cipődet, nem találod az elképzeléseidet, nem kell azon aggódnod, hogy bajban vagy.

Nem vagy bajban, mert másképp ragyog az ég. Akkor vagy bajban, amikor nem tudsz mit kezdeni az érzelmeiddel és ki vagy nekik szolgáltatva.

Amikor elveszíted a fonalat, amikor kicsúszik minden alólad, akkor van a legnagyobb szükséged önmagad békéjére… nem igaz? Általában pedig mi történik?

A csúszás következtében, pont, hogy elhagyod azt az állapotot, amire a legnagyobb szükséged lenne. Őrülten hangzik, mert nem értem ezt miért csinálják olyan sokan. Nem értem, ugyanakkor csodálom az emberi sokszínűséget.

Talán veled is volt már ilyen, amikor tudod mire lenne szükséged, hogy a legjobb döntéseket hozd, vagy tudtad mit is kéne tenned, de pont az amit érzel, pont az érzelmi világod volt az, ami átléphetetlen nagy falként tornyosult feléd és nem tudtad megugrani. A támogató erő, ellened fordult és bajba kerültél.

Ne hidd azt, hogy a kiegyensúlyozottság és a nyugalom ugyanaz. Mert tévedsz! Tudom a nyugalom, minden formája jól tud esni és tényleg megnyugtató a nyugalom. De ne hidd, hogy mindig optimális.

Az, aki mindig nyugodt, az számomra gyanússá válik. Ha én mindig nyugodt lenék, olyan érzésem lenne, hogy nem történik velem semmi. Fontos számomra a nyugalom, de nem akarok kiszolgáltatott életet élni a nyugalom láncaiban. Te hogy vagy ezzel?

A legnagyobb félnivalód akkor van, amikor a nyugalom irányít téged. Szép magasra felemel, úszol a bárányfelhők között öntudatlanul, mert annyira jól esik és amikor már tényleg azt hiszed minden rendben van veled, akkor úgy vág a földhöz, hogy eszmélni sem fogsz tudni majd. Csak jajgatni és nagyon fájni fogsz.

Talán ez a fájdalom az a pillanat, amikor sokan változtatni akarnak mindent és össze vissza rohangálnak segítségért, a változás reményében. Jön egy nagyon okos ötlet ilyenkor és hasonlítgatni kezdenek ezek az ötletek, mindent mindennel.

A tényekre alapoznak és legtöbbször öntudatlanul is a tényeket vizsgálják és a végeredményeket. A tények pedig végeredményeknek tűnnek!

Soha nem az számít ami történik, mert a történeteinket a tényeket is valami létrehozza. Mégpedig az érzelmi állapotaink tudatossága! Ha öntudatlanul vagy nyugodt, akkor valójában nem a nyugalommal van baj, hanem az öntudatlansággal. Márpedig a tények azt fogják mondani neked, hogy „jó lett volna, ha nem vagy olyan nyugodt”

A nyugalmat fogják felelőssé tenni és még mindig nem beszélünk tudatosságról, még mindig csak sodródsz, öntudatlanul a feszültség birodalomba. A változás reményében, persze feszülté válsz, mert múltkor úgy érzed majd, megaludt a tej a szádban.

Már van egy képzeletbeli referenciád arra, egy tapasztalatod arról, hogy semmire nem jó a nyugalom, illetve minden okod meglesz arra, hogy feszült lehess. Mégpedig azért, mert a „múltkor is az történt”.

A félelmeid szórakoznak veled, mert a félelem legjobb étterme nyílik benned meg. Egész nap csak dőzsölni fog, ha nem ébredsz arra rá, hogy minden, amit ténynek hívsz, az honnan származik.

Nem a nyugalom és nem a feszültség az, ahol elcsúszol, hanem a kettősség, ami benned van. A kettősség, hogy vágysz valamire azt a háborús utat nyújtja neked, ami pont a lelki békéd ellenségévé tesz.

Vágysz a nyugalomra, de elutasítod a feszültséget. Mi ez, ha nem kettősség, holott ez egységre vágysz. A vágy, hogy minden nyugodt legyen, háborús övezetté varázsolja a legszebb helyeket is a szívedben és ugyanezt a káoszt eredményezi az életedben is.

Ami bent, az jelenik meg kint. Ha a kinti világodat egyszerűbb számodra vizsgálni, akkor is haladj befelé, haladj a lelked, a szíved mélyébe, hogy a lelki béke mint egység tükröződjön a tényeidben is.

Olvasni fogsz később tőlem nagyon sokat a feszültségről és a nyugalomról is. Miért ez a kettősség? Miért támadod a feszültséget és miért tűnik olyan barátságosnak a nyugalom? A háború nem ott kezdődik el, ahol feszültség van, ahol egyet nem értés, komfliktus, hanem ott, ahol nincs tudatosság, ott ahol megjelenik a kiszolgáltatottság és az elutasítás.