Feketén fehéren 3/1

A kompromisszum és a megalkuvás egy olyan döntés ami senkit nem vezet kiegyensúlyozott élethez, mert mindig fog valami hiányozni. Pedig milyen sokan, azért mondanak le valamiről, hogy béke, nyugalom legyen. Lemondanak önmaguk életéről csak azért, hogy a másikat mosolyogni lássák… egy darabig mindenki mosolyog, mert kapott valamit… mindenki szeret kapni, az jól esik mindenkinek… de a másik oldalon is lemondanak valamiről, ezért megjelenik ott is a hiány.

Minden megalkuvás után, egyre kevesebb vagy. Mígnem a nagy odaadások közepette, el nem tűnsz teljesen. Ha már eltűntél nem fogsz tudni mit adni, mert nem lesz semmid önmagadból. Így születnek azok a kannibálok, akik mindig legyőzik a másikat és úgy válnak naggyá, hogy elfogyasztják a másikat.

A kannibálok mellett, megszületnek az áldozatok is így senki nem jár jól a kompromisszumokkal, még akkor se, ha úgy hiszed az áldozatoddal, hozzájutottál valamihez. Mindkét oldalon a hiány jelenik meg, mert a kompromisszum, senkinek nem elég… se a fogyasztónak, sem az önmagát feladónak sem. Ezt a háborút, senki nem nyerheti meg, mert mind a két oldalon a hiány sokkal szembetűnőbb, mint a nyereség.

Amivel ma kompromisszumot kötsz az egyik oldalon, az hiányozni fog holnap a másik oldalon. Ez a hiányérzet mindig ott fog keringeni a fejedben, nem tudsz tőle szabadulni még akkor sem, ha valaki öröméért teszed is meg. Az életed nem lehet megalkuvás, még csak a lehetőségén sem érdemes gondolkodni. Sokan ezt képtelenségnek tartják, mert a tettekben gondolkodnak. A külsőségekkel foglalkoznak.

Tegyük fel el akarsz utazni Milánóba, de az utazó társad Párizst javasolja. Igen, itt valakinek engedni kell vagy meggyőzőbbnek lenni… ez nem az amiről beszélek. Ezek a külsőségek. A megalkuvás az, amikor elmész a Párizsba, mert feladod Milánót, de rosszul érzed ez miatt magad. Mert lemondasz az egyensúlyról, aminek semmi köze ahhoz, hogy épp hol vagy vagy hová utazol. A kiegyensúlyozottságról nem mondhatsz le egy pillanatra sem.

Sokan lemondanak önmagukról, csak azért, mert nincs igazuk és legyőzöttnek érzik magukat. A külsőségekben mérik a hangulatukat, az erényeiket, a magabiztosságukat. Lehet, hogy eléred azt, hogy igazad legyen, de ez csak a háború egyik csatája. Olyan emberrel fogsz elutazni, aki egészen más, mint amit meg ismertél azelőtt és ez a fajta változás, nem biztos, hogy tetszeni fog.

A megalkuvással és a győzelemmel is, megváltozik minden. Megváltozol Te is és a másik is. Eltűnik mindkettőtök egyénisége. Nem attól vagy egyéniség, mert jobban tudsz érvelni vagy jobban tudsz hatással lenni a másikra. Az egyéniség egészen máshol kezdődik… egészen biztos, hogy nem a győzelemmel! Az egyéniség a békével kezdődik és a kiegyensúlyozott érzelmi élettel. Azért, mert sikerül elnyomni a másikat, azzal nem nagyobb leszel.

Az egyensúly benned van, ne gondolkozz olyan egyensúlyon, ami rajtad kívül áll. Nem akkor leszel kiegyensúlyozott, ha rávetted a másikat a saját elképzeléseidre. Nem akkor vagy boldog sem, ha rávetted a másikat Milánóra. A kapocs, Te saját magad vagy… nem teheted függővé a kiegyensúlyozottságod senkitől és semmitől.

A kiegyensúlyozottság a Te saját minősítésed, ez belőled fakad. Senkinek semmi köze az érzelmi állapotodhoz, mert a boldogságod a Te saját magánügyed. Ha a nyugalmad másoktól függ, az nem épp a kiegyensúlyozottságról és tudatos emberről árulkodik. Ha úgy érzed, csak akkor vagy nyugodt, ha nincs veled senki, akkor a nyugalmad másoktól függ, ez mindent megbonyolít. Akkor egyedül kell lenned…. és amikor bemész a munkahelyedre vagy kimész az utcára, mi lesz veled és a nyugalmaddal?

A probléma a feszültség, ami a függő viszonyból adódik. Ne függj érzelmileg senkitől. Amikor nem függsz, akkor tudsz igazán szeretni. A szeretet pedig az elfogadás is magába foglalja. A függőség teremti a szenvedésed és a feszültséged alapjait. Legyél először egyedül „rendben” és amikor megtapasztalod a kiegyensúlyozottságot, amikor már egy csomó mindent tudsz önmagadról, a kiegyensúlyozottságodról, akkor ezt a tudást, vidd bele az emberi kapcsolataidba.

Felejtsd el, hogy mindenhez feltételeket kötsz, még az okokat is dobd ki a szemétbe, mert becsapod magad velük. Mert amitől jól vagy most, attól leszel rosszul később is. Az elvárásaid azok, amik szűkítik arra a lehetőséget, hogy jól legyél. Azt mondod, ha úgy lesz, ahogy én kitaláltam, akkor minden oké… de ha nem, akkor majd „jól” rosszul érzem magam. Nem csak akkor lehetsz jól, ha a rajtad kívül álló körülmények megfelelnek az óhajaidnak.

Ez nem tűnik túl logikusnak, mert másképp tanultuk. Én is úgy tanultam, ha valami nem a tervek szerint alakul, akkor rosszul kell lennem… bele kell nyugodnom abba, hogy nem tehetek semmit az ellen, amit hoz az élet. Az élet sokféle körülményt hoz. Ezek a körülmények pedig eszközök, amiket érdemes elfogadnod azért, hogy jól alakíthasd az életed. Ne csapd be magad, én sem csaptam be magam azzal, hogy rosszul kell lennem, mert hozod valami kevésbé kedvező körülményt az élet.

A hatások jönnek mennek, de ha nem kötsz kompromisszumokat, nem mondasz le a jó érzéseidről vagy a megfelelő hangulatodról azért, mert másképp alakult, mint ahogy kitaláltad, akkor képes vagy meglátni azokat a lehetőségeidet is, ami korábban meg sem fordult a fejedben. Az élet sokkal szebb, mint amit el tudsz képzelni… de csak akkor, ha szereted és elfogadod az életet olyannak, amilyen.

Engedd meg, hogy ezt minden helyzet bizonyíthassa neked, még akkor is, ha teljesen kilátástalannak tűnik a jövőd. Ha valamihez ragaszkodsz, akkor az az örömöd, a boldogságod, a kiegyensúlyozottságod legyen. Nem kényszerből, hanem tiszta szívből, őszintén. Az érzelmi életed a magánügyed, senkinek semmi köze hozzá, így szabadon érezheted a többiektől függetlenül is jól magad. Ha ezt a függetlenséget megtapasztalod, már nem lesznek kényelmetlenek a többiek sem, mert tudod, hogy rajtad áll vagy bukik minden. 

Szólj hozzá TE is a bejegyzésemhez mert számomra minden vélemény számít!