fbpx


Tényleg kettőn áll a vásár? Kell, hogy másokon múljon az, hogy hogyan érzed magad? Ezt nagyon sokszor hallom, hogy nem tehetek róla, mert… Mert a többiek, mert a főnököm, mert a munkám, mert annyi-annyi közeg van még, és annyi-annyi magyarázat arra, hogy miért nem élhetem én a nyugalmamat. Hogyne élhetnéd. Persze, hogy élheted.

Nem kettőn áll a vásár. Te éled az életedet és ezt tudomásul kell venned. Mert oda kell magadra figyelned. Persze, van, amikor ez a figyelem nem magadról szól.

Van, amikor elcsúszik ez a figyelem, azt veszed észre, hogy megint a régit csinálod, a régi, megszokott kerékvágásba jársz, a régi mókuskerekedet forgatod és ugyanúgy kellemetlen megint minden.

De amikor ezt észreveszed, ez az első jel arra, hogy te már fontos vagy saját magadnak. Amikor észreveszed, hogy mit csinálsz saját magaddal, akkor ne bántsd tovább magadat, hogy megint nem sikerült, hanem lásd, hogy végre megint sikerült.

Mert már egyszer megpróbáltad és megint, megint, megint sikerülni fog, ha törődsz magaddal. Én úgy gondolom, hogy akkor törődsz igazán magaddal, hogyha ismered az érzelmi vonalaidat. Ha ismered, hogy milyen életet szeretnél. Nem olyan régen felhívott az egyik ügyfelem, és azt mondta, hogy az ilyen körülmények között, hogy ő reggel felkel 4 órakor és van, amikor este 7-re ér haza, és ilyen körülmények között nem lehet nyugodt. Ő utazik naponta 3-4 órát, és nem tud mellette tanulni, nem tudja képezni magát, tehát bele van szorulva ebbe az élethelyzetbe.

Valójában megoldás mindig-mindig ott van a szem előtt. Arra jutottunk, hogy a buszon is lehet tanulni, a buszon is megtanulhatja a nyelvet, amit éppen kitűzött magának célul. Vagy a munkahelyén is, hogyha reggeltől estig dolgoznia kell, ő attól még fontos, mert az a munka, ami egy pénzkereseti forrás számára, valójában hozzásegíti valamihez.

Tehát az értéket kell meglátni abba a környezetbe, abba a szituációba, amibe benne vagy. Mert az értéktelen élet, én úgy gondolom, nem vezet sehová. Viszont amikor látod, hogy ez még nem az, de elvezet valahová, amire azt mondod, hogy az, mert neked mondjuk meg kell tanulni egy nyelvet, és te ettől lehetsz feszült, hogy nem tudsz tanulni, mert nincs rá időd.

Viszont az idő megfelelő használata, a prioritások megfelelő használata, én úgy gondolom, hogy oda vezet, hogy a szeretem érzés sokkal-sokkal fontosabb lesz, mint az, hogy kötelező, hogy kell. Mert senki nem visz be a munkahelyedre, senki nem kötelez arra, hogy neked ott kell dolgoznod. Mert választhatsz más munkát.
Persze azt hallod, hogy nem tehetsz magadért, mert örülj annak, amid van. Ez valahol igaz is. Mert örülj annak, amid van. Értékeld, hogy már ennyi mindened van. Nem akarok rossz példát hozni, de olyan sok embernek nincsen.

Túl sok ember nélkülözik. Te pedig azt se értékeled, amid éppen van. Meg kell látni, hogy már mennyi mindent letettél arra az asztalra, ami úgy gondolod, hogy üresen áll. De nem. Azért, mert még nem jutottál el mindenhová, ne akard leélni egybe az életedet.

Nem baj, hogyha vannak átmenetek, nem baj, hogyha még az úton jársz, mert mindig az úton fogsz járni, bármilyen célt is elértél. Az álmaidért akkor tudsz a legtöbbet tenni, hogyha elfogadod azt, amiben benne vagy.

Mert benne vagy abba az életbe, ami sokat is jelenthet számodra, mert értékelheted. Azért, mert a kollégáid éppen elégedetlenek és passzívak az élethez és bele vannak törődve mindenbe, és azt mondják,hogy nincs kiút belőle, ne hidd el.

A hit az, ami tovább fog vinni. Hinni abba, hogy lehetsz nyugodt, hinni abba, hogy tovább van az élet, nem itt állt meg, nem ez a vége. Én úgy gondolom, még nem vagy 200 éves. Én úgy gondolom, hogy még előtted van rengeteg, rengeteg olyan dolog, amit csak át kell élni.

Nyugalommal fordulhatsz a jövőd felé, mert az út, amit te kitaláltál magadnak, megvalósítható. Márpedig az az ember, aki tesz saját magáért, a sikeréért, az álmaiért, az nyugodt.

Az az ember viszont, aki úgy gondolja, hogy nem tehet semmit és a feszültségből táplálkozik, az sosem lesz nyugodt. Tudod, miért nem lesz nyugodt? Mert úgy gondolja, hogy mindig egy helyben tapossa ugyanazt a mókuskereket. De ez nem esik jól.

Azért nem, mert úgy gondolod, hogy a mostani életed örökké ugyanígy lesz, hogy minden okod megvan arra, hogy feszült legyél. De az élet változik. Soha nem lesz ugyanaz, mint most. A mostani életed is egy különleges pillanat. Meg kell ragadni, meg kell látni benne a jó dolgokat is. Megér a jó dolog is egy őszinteséget, mert nem akkor vagy őszinte, hogyha a fájdalmaidról beszélsz. Az örömödnek, a nyugalmad érdekében is megér egy pici, pici olyan érzést, ami az őszinteségre utal.

Mert nem akkor vagy őszinte, hogyha a fájdalmakról beszélsz. Nem akkor lesz valami jobb, hogyha megbeszéled a problémáidat, hanem akkor, ha megoldást is találsz rá.

Márpedig minden problémád akkor ér célba, hogyha megoldást találsz rá. Akkor tudsz nyugodt lenni, hogyha látod, hogy hova vezet az, amibe éppen benne vagy. Ha nem vezet sehová, akkor valójában a fejeddel van baj. A fejed nem látja, nem mer hinni olyanban, ami még nincsen.

Sokan reálisan próbálják élni az életüket. A realitás az egy múltba visszanyúló, statisztikai alapon működő valami, aminek nincs értelme, mert nincs benne a változás lehetősége.

Ha abszolút reálisan látod az életedet, akkor valószínűleg a múltadból fogsz kiindulni, hogy régen mire voltál képes. De gondolj egy egyetemistára, aki befejezte az egyetemet.

Még nincsen semmi jogalapja annak, hogy őneki álmai vannak, és lendülettel azt mondja, hogy ő mindenre képes. És nyugodt. Azért nyugodt, mert tudja, hogy megtanulta, amit meg kellett, befejezte az iskolát, és megtett mindent annak érdekében, hogy a jövője biztosítva legyen.

Te mit tettél annak érdekében, hogy a jövőd biztosítva legyen? Mert a biztonságérzet egy nyugalmat tud nyújtani. A te füled mire van kiélezve? A híradóra? A problémákra? A nehézségekre, az élet nagy fájdalmaira?
Vagy azt mondod, hogy az élet tele van örömmel, az élet tele van szenvedéllyel, az életbe minden megvan. Jó is, meg rossz is. Te mit veszel ki belőle? A te szemed mit lát?

Neked tényleg fontos a nyugalom, vagy inkább azt mondod, hogy be akarod bizonyítani azt, hogy igenis van miért idegeskedni. Nincs miért. Nincs értelme az idegeskedésnek, mert van jövőd. Mindig volt valahogy. Ezután is lesz.
Örülök, hogy meghallgattál! Legyen csodás a napod! Sziasztok!

Ha nem szeretnél lemaradni a következő értékes tartalomról…. iratkozz fel és küldöm emailben!